Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kiegyenlítődés

2018.02.04

Azt gondoljuk, hogy a legmagasabb isteni szint az, amikor mindent és mindenkit szeretni tudunk.

De lehet-e az ördögnek azt mondani: „szeretlek”?

Lehet-e a legnegatívabbnak tartott entitás felé elküldeni a legtisztább fényből álló rezgést? Szabad-e egyáltalán ezt érezni? A legszentebb jó viszonyulhat-e így a rosszhoz? Lehet-e szeretni, azt, amit elutasítunk? Lehet, hogy ezzel a vallomással éppen magunk felé húzzuk?

Elviseli-e? Okoz-e fájdalmat ez a szó a gonosznak? Hiszen ha olyan, amilyennek gondoljuk, akkor a fény, melyet felé küldünk, az ártalmára van.

Okozhat-e a szeretet fájdalmat?

Vagy a két szélsőség félúton találkozik, és kioltja egymást?

Ha a szeretet semlegesíteni tudja az ördögit, akkor a gonosz erő éppúgy elpusztíthatja az angyalit.

Jó és rossz harcának soha nem lesz győztese, mert ami közte van, az egyik se. Se nem jó, se nem rossz.

De nem is semleges. Maga az ember.

A fény és árnyék közt ott vagyok én.

A heves szerelmet miért követi oly gyakran a teljes kiábrándulás?

Okos, diplomás embereknek miért születik nagyon gyakran értelmi fogyatékos gyermeke? Milyen isteni rendeltetés szerint történik így? Talán hogy az ego megtapasztalja a másik életét is? Hogy a libikóka magasban lévő ágát az egekből, a szellemiből, a föld felé, a gyakorlatiasság, a megoldandó napi problémák felé húzza?

A szél addig fújja a dombok homokszemeit, míg fel nem tölti a köztük lévő völgyeket.

A meglódult inga visszajön, meglátogatja a másik oldalt, és addig járja az ide-oda táncát, míg lecsillapodik.

Az életben a szélsőségek kiegyenlítődnek, mert a közép állapotának az elérése a cél.

Az anorexiás és túlsúlyos közt van az egészség.

A meleg napfény vízzé változtatja a jeget.

Ha hideg és meleg vizet összeöntünk, langyos lesz. Kellemes.

Két szám összege, ha ugyanakkora távolságra vannak a számegyenesen a nullától, maga a semmi.

A tornádó közepében csend van, és mozdulatlanság. Béke. Pedig körülötte dúl a pokol.

Ha pofont adsz valakinek, a te kezed is fájni fog.

A birkatürelem értelmetlen, de a heveskedés se vezet el a célhoz. Csak a visszafogott temperamentum hordozza az erőt. Sem a kamaszok éretlen kirohanása, sem az öregek fáradt mozdulatlansága nem viszi előre a világot.

Ragyogó sárgát és lilát kevertem össze. Csúf szürke lett belőle. A kirobbanó, élre tolakodó, győzni akaró fényszín és a misztikus, rejtett, visszahúzódó rezgések nászából az unalom született. A semlegesség. Mert az ellentétek egyszerre nem élhetnek, egyesülésükből csak a hiány keletkezhet.

Ha sokáig nézünk egy fekete alapon fehér képet, mindenütt fehér alapon fekete képet fogunk látni. Ha belenézünk a vörös napba, zöld foltok fognak a szemünk előtt lebegni. Minden létrehozza a saját ellentétét. És kettőjük keveredése mindkettőt megszünteti.

Alacsony és magas rezgésű részecskék egymás közelében egy közbenső állapotot hoznak létre. A magasabb rezgésű lesz a vesztes.

Valaki mindig fizet.

Két fát ültettem egymás mellé. Egyiknek se jutott elég tápanyag. Végül a gyenge belenőtt a másikba, az erős bekebelezte, magába olvasztotta. Így kaptak erőre, s nőttek együtt hatalmasra. De a külvilág csak az egyiküket látja.

A duálisan megmutatkozó világ legnagyobb titka az ember. Magában hordozza a két ellentétes minőséget, a nőit és a férfit, és ezek jól megférnek ugyanabban a testben. S bár születünk az egyik nemben, életünk vége felé jellemünkben gyakran a másik fog uralkodni.

Mert a végén minden egyensúlyba kerül, kiegyenlítődik, elcsendesedik.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

vezsenyi.ildiko@gmail.com

(Vezsenyi Ildikó Margit -vim-, 2020.05.24 11:51)

Tejesen elbűvöl ez az oldalad, kedves Ylen!
Amit eddig még nem ismertem.
Csak a hiányodat.

Szeretettel: Ildikó