Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dzsuva

2021.07.04

Zsuzska nagyvárosban élt, és környezetvédőnek tartotta magát. Naphosszat a szemben lévő ház szürke falát bámulta, és zöldekről álmodott. Arról, hogy vidékre költözik, lesz kertje, ahol minden növény a maga törvényei szerint szabadon burjánzik, ahol majd megteremti a saját idilli édenkertjét.

A sors úgy hozta, hogy vett egy házat a poros alföld egyik falujában. Nagy vehemenciával ültetett mindenfélét, ami rendre el is pusztult a mostoha talajban. Küzdött a tarackkal, ezernyi nem kívánatos gyommal, a sovány, vizet megtartani képtelen homokkal, pocsékolta hiábavalóan a kevés szabad idejét. Már-már veszélybe került a kívánatos paradicsomi álom, minden igyekezete ellenére sem sikerült elérnie, hogy a katonás sorokba, ágyásokba rendezett növényei jól érezzék magukat.

Már-már feladta. Ám néhány hanyagolt szegletben megmutatta magát az élet. Pátyolgatás nélkül is növekedni kezdett pár tő virág, magról kelt csemete a kisarjadt fűfélék gondoskodó takarásában. Lassan megtanulta, melyik mit szeret, és hogy jobb, ha békén hagyja őket, ha a természetre bízza a dolgot. És nőttek a legváratlanabb helyeken, társukká fogadva a nemesített, kertészetben nevelkedett új szerzeményeket.

Sok-sok évbe telt a változás. De végre kertnek lehetett nevezni a ház környékét, még ha másabb is lett, mint amit elképzelt. De a legnagyobb kánikulában is hűsítő zöldek uralták, míg a szomszédok megerőszakolt, csupaszra nyírt kertje sárgára száradt, kiégett a nyári hőségben. Mert itt víz nélkül semmi nem termett meg, ezért nem is erőltették. Könnyebb volt a boltban megvenni. Néhány pénzesebb locsolgatta csak esténként a kényes pázsitját.

Zsuzska nem öntözött a drága vezetékes vízzel. De nem is volt rá szükség, mert füvet csak akkor vágott, ha már akkorára nőtt, hogy sarlózni lehetett. Remekül összegyűjtötte a harmatot, megvédte a talajt. A nyesedéket szétterítette komposztnak. Ha vadvirág nőtt, meghagyta. Tanulta a növényeket, próbálkozott, elérte, hogy zsebkendőnyi területen is tucatnyi élet virult békésen egymás mellett. A piciny kertben mogyoró bokrok, őszibarack és szilvafák, josta bokor, fekete ribizli, málna, szőlő termett laza összevisszaságban számtalan gyógynövény és virág között. A falakra, oszlopokra borostyán és trombitavirág futott. Még egy piciny tavat is kialakított, néhány szál náddal, amiben igaz, csak időszakosan maradt meg a víz. Az év minden időszakában akadt virágzó látnivaló vagy egyéb szépség. Zsuzska elégedetten, büszkén nézegette.

A piszkálódást a szomszéd kezdte azzal, hogy a gallyrakása alatt sünök élnek, és átjárnak hozzá megenni az állatai eleségét. Aztán egy odatévedt idegen megjegyzést tett a kerti káoszra. Volt, aki a feljelentést emlegette, merthogy nincs rendben tartva a porta. Zsuzska nem értette, mi bajuk van a birtokával. Igaz, nem permetez, nem kapál, és nagyon kilóg a sorból a majdnem csupasz területek közül a zsúfoltan zöld oázisa, de nem árt vele senkinek. A falusiak szeme sajnos nem azt látta szépnek, amit ő.

Aztán a szomszéd átengedte a telkére az állatait. Akarattal vagy véletlenül, nem lehetett tudni, de a kerítésnek alig nevezhető valamin könnyen akadt rés. A birkák rendesen megkóstolgattak mindent, főleg a szépen gömbölyödő éretlen szőlőfürtöket. Panaszára azt kapta válaszul, hogy mit van úgy oda, az csak értéktelen vadszőlő volt. Zsuzska mondhatta, hogy egy ősi magyar fajta… meg se hallgatták.  Abban az évben sem szőlőt, sem szilvát nem szüretelt, mert még a fákról is eltűnt a gyümölcs. Ezzel vége is lett a barátságnak.

Zsuzska elfáradt. Be kellett látnia, hogy a falu nem fogadja be, csak „gyüttmönt” marad itt élete végéig. A ház is felújításért könyörgött, pénze se volt.  Eladta a házat, elköltözött. Falubeli lett az új gazda.

– Ezt a dzsuvát pedig ki kell takarítani! – jentette ki már a legelső napon. Napszámost fogadott, aki lekaszált, kitépdesett minden feleslegesnek ítélt növényt.

Egyetlen hét kitartó munkájával a kert végre úgy nézett ki, ahogy kellett. Ahogyan a környéken többi is. Alig maradt benne fa, virág főleg nem, a fű takarosan tövig levágva, a fű-fa nyesedék szeméttelepre kihordva.  Rend lett.

Rövidesen itt is ugyanúgy kavarta a szél a forró homokot, mint másutt.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.