Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Agónia

2022.05.17

Már halott vagy, de még nem tudod,

hisz jár kezed és lábad,

utad kerítések közt futod,

megmondják, merre járhatsz.

 

Hiszed, hogy végtelen a kék ég,

de ott is rácsok zárnak,

üveghegyen túl, hol a szél kél,

a gondolkodók fáznak.

 

Vélt vagy igaz? A hír tán túloz,

képzelt valóság árad,

ködöt és port kavar az úton,

homályban mit sem láthatsz.

 

Még élni vágysz, de már nem tudod,

mitől csituljon lázad,

ha a hazug meséket unod,

fásult leszel vagy lázadsz.

 

Feletted végtelen a kék ég,

új élet, s álmok várnak,

ott megtalálod majd a békét

fénylő burokba zárva.